Ezzel szemben áll Galuska Imre kesznyéteni református lelkész kutatási eredménye, miszerint a Harangod egy víznév, mely egyik legkorábbi, a XIII. századból ismert nyelvemlékünk. E víznév országszerte több helyen is megtalálható volt, és ez a vidék is a rajta keresztülhaladó ily nevű érről kapta a nevét, mely Megyaszó környékéről ered, és Harkánynál szivárog a Taktába. Az ér pedig vagy a belé helyezett vízáldozati kultikus rézüstről, harang szavunk első hordozójáról, vagy , s ez utóbbi a valószínűbb, a partjain nyíló harangvirágról kapta a nevét. Földrajzi leírását, és a községek felsorolását hadd idézzem az előbb említett Galuska Imre egyháztörténeti írásából : „A háromszög alakú kis tájat, ezt a szép mezőséget a déli csúcsában emelkedő 43 méter magas kesznyéteni toronyból tiszta időben egy jó fényképezőgéppel szinte a maga egészében le lehetne fényképezni.. A látóhatárt a képen a Zempléni hegysor déli nyúlványai zárnák le. Ez a táj északi határa, a Megyaszótól Szerencsig húzódó dombkoszorú. A háromszög egyik befogója nyugat felől a Sajó, odébb az ebbe vegyülő Hernád, kelet felől pedig a Takta vize, mely lejjebb már a Tisza elvett régi medrében ereszkedik alá. A háromszög e befogója fényképünkön is rajta lenne, a község alól felkanyarodó Sajó,továbbá a Tisza régi medrét kísérő Lúc irányába vonuló erdőszegély. A táj falvai délről, a Tisza és a Sajó eredeti összefolyásánál helyet foglaló Kesznyétennel kezdve az óramutató járásának irányában,körül a peremen ekképp következnek : Kiscsécs, Girincs, Sajóhídvég, Berzék, Bőcs, Hernádnémeti, Hernádkak, Gesztely, Újcsanálos, Sóstófalva, Alsódobsza, Megyaszó, Legyesbénye, Bekecs, Taktaszada, Takta har - kány, Tiszalúc. Kivétel nélkül a peremen sorakoznak, belsejében csak Újvilág tanya és Harangod falu található.” Megjegyzem ma már csak Újharangod, mely Gesztely községhez tartozik. Természetesen, és ez a felsorolásból is kitűnik, ezek a települések nem mindegyike tartozik ma a Zempléni megyerészhez. Harangod vidékének igen jó minőségű, könnyű fekete földje, kitűnő termőtalaja, jó éghajlati adottsága , igen gazdag vadászterületei mindig is vonzották erre a területre az ország legelőkelőbb, leggazdagabb birtokosait, arisztokratáit, többen itt is telepedtek le. Itt leszűkíteném a kört és már csak a nyugati peremen található négy községről beszélnék röviden. Megyaszó köztük a legnagyobb, mely valaha mezővárosi ranggal is büszkélkedhetett ősidők óta a jelenlegi helyéhez köthető. Alsódobsza , Sóstófalva, és Csanálos viszont költöző, újjáalakult települések voltak, mivel eredetileg mindannyian a Hernád partján feküdtek. A települések elnevezésére itt is találunk többféle verziót. Megyaszó esetében a misztikusabb, de legelfogadottabb változat a Medveszóból való eredeztetés, amely Kun László idejéből eredeztették, miszerint a község határában lévő erdőkben medvék tanyáztak, ordításuk, bömbölésük lehallatszott a faluba, mely akkor még csak néhány házból állott. Innen a község neve Medveszó, majd Megyaszó. Ez a hagyomány a község címerének kialakításában is döntő lehetett. Alsódobsza nevének eredetét a tatárjárásra vezetik vissza, amikor is dobszó jelezte a tatárok jövetelét. Másrészről a Dobsai családról is származtatják a Dobsza elnevezést, amely később a Kázmér nevű családról Kázmér- Dobsza lett, de sok esetben nem tudhatjuk azt, hogy a család vette-e fel a faluról a nevét, vagy a falu egy bizonyos családról. Ez vonatkozik Csanálosra is, mivel a legrégebbi leírások úgy említik mint a Csanálossy család ősi fészkét, mely család a honfoglaló törzsek egyikéből eredeztették magukat, s valószínűleg a települést is ők alapították a Hernád partján. Igen ám , de a leghitelesebb kutató e téren Pesty Frigyes azt írja, hogy a hernádmenti Csanálos nevének eredetét magából a növényből veszi,melyet népnyelven csanálnak, csenálnak hívtak.Tehát olyan hely,ahol sok a csanál. Valószínű ,hogy az említett család is már az elnevezett faluról vette fel a nevét.Sóstófalva, azelőtt Hoporty esete sokkal egyértelműbb.A Hernád partján még közvetlenül Csanálos mellett feküdt, és akkor a Hoporty nevet viselte, ami nem jelentett mást, mint hepe-hupás, dimbes- dombos vidéket. Ez a szó idővel ki is halt a magyar szótárban, de a mai Sóstófalva nem csak emlékeiben, de címerében is őrzi a régi falu nevét, és e szép hangzású tájszót is. A három településnek elsősorban a Hernád áradásai és a balpart magas partjainak földcsuszamlásai, az un. suvadások miatt kellett elköltöznie. Legelőször az 1800-as évek elején költöztek új helyre a dobszaiak, mindenki egységesen. Csanálos 1865-re költözött ki jelenlegi helyére,de korántsem egységesen. Már a 48-as forradalom előtt elhatározták a község kiköltöztetését más helyre, de hiába voltak pusztító árvizek , az emberek ragaszkodtak az ősi földhöz. Akárhányszor tönkrement a házuk , a folyón átívelő híd, inkább újraépítették. A forradalom és szabadságharc után aztán nem volt más választása a településnek mint a költözés, mivel a tagosítás során a jelenlegi helyen mértek ki földeket és portahelyeket a csanálosiak számára, és az1860-as évek elején a tagosítási perek lezárultával elkezdődtek az építkezések. Ekkor sem ment mindenki, egy végképpen röghöz kötött mag a helyén maradt, és Ócsanálos néven megmaradt az ősi földön, míg a felköltözöttek új életet kezdtek a Harangod vidék nyugati peremén Újcsanálos elnevezéssel. Legvégül az 1800-as évek végén Hoporty költözött. A leírások szerint a jelenlegi falu helyén egy Sós nevű uradalmi gazda élt, és birtokára a hoportyiak is gyakran jártak át dolgozni. Az uradalom egy tó mellett volt, ezért nevezték el sóstónak, s lett az átköltözött kisközség neve Sóstófalva. Mindenesetre ezért vagy azért, de igyekeztek Csanálostól tisztes távolságra kerülni. Egyes leírások szerint a Hernád partján még szomszédságban élve igen sok villongás megesett a csanálosiak és a hoportyiak között. Végül felsorolnám a környék nevezetesebb birtokos családjait. Mint említettem Harangod vidékére mindenkor az ország leggazdagabb, legelőkelőbb,a politikai és gazdasági életben legbefolyásosabb családjai, dinasztiái jutottak birtokokhoz. Helységnév és időintervallum említése nélkül sorolnám a Czudar és Rozgonyi családokat, majd a Perényik,Rákócziak, Andrássyak, Garai, Gercsey, Csányi,Thuránszki, Szepessy, Gradechi Horváth, Szirmay, Almássy, Prónay, Harkányi, Graeffl, Győrffy, Deréky nemesi családok osztoztak az itteni birtokokon. A Harangod vidékének és falvainak birtokosai a térség fejlődésére, akár gazdasági akár szellemi értelemben hatással voltak. Itt külön megemlíteném a Szirmay családot. Gróf Szirmay András telepített a felvidékről 1817-ben 14 evangélikus családot Csanálosra, s ez az 57 ember alapította meg az evangélikus egyházközséget. Fia Szirmay Hugó és felesége igen bőkezű adományozója volt mind a református, mind az evangélikus egyháznak. Megemlíteném még a Harkányi bárókat, akik a Harangod vidék belsejében igen tekintélyes mintagazdaságot hoztak létre. Újvilágon és Megyaszón szép kastélyuk volt, az újvilági kastély köveiből épült a megyaszói katolikus templom. Kőbányájukból több templom építéséhez is ingyen adták a követ. Harkányi János a család egyik legnevezetesebb tagja a Tisza kormány kereskedelemügyi minisztere volt. Tisztelt közgyűlés, nagyon sok minden kimaradt még ebből a kis előadásból az idő rövidsége miatt. Sokat lehetne még beszélni háborúkról, török időkről, a falvak elpusztásodásáról majd újratelepítéséről, a Rákóczi szabadságharcról, a 48-as forradalomról, a két világháborúról,az áldozatokról, a hősi halottakról, a kommunisták 1919-es rémtetteiről, az 56-os forradalomról, az itt élő emberek szívós küzdelmeiről, Trianon keserűségéről,összetartozásról, szétszakadás - ról,az egyházközségek igen változatos történe - téről, templomépítésről áldozatvállalásról és még sorolhatnám. Talán lesz még valamikor alkalom hasonló körben mindazokat elmonda - nom, amelyek most kimaradtak. Még egyszer nagy tisztelettel megköszönöm a meghívást, és megtisztelő figyelmüket.