REFORMÁTUS ISTENTISZTELET 2005. ÁPRILIS 10-ÉN AZ ÚJCSANÁLOSI REFORMÁTUS TEMPLOMBAN TARTOTTA: URBÁN BÉLA presbiter

Tisztelt Gyülekezet! Az elmúlt és a mai vasárnapon közel 500 magyarországi lelkipásztor szolgált és szolgál határon túli református gyülekezetekben. A magyarországi lelkipásztorok azt a tavalyi szolgálatot viszonozzák, melyet az ismert eredménnyel záruló választások előtt a határon túlról ideérkező és szolgáló lelkészek végeztek az anyaországban, többek között a mi templomunkban is. Lelkész testvérünk Erdélybe utazott, és a mai napon Misztótfaluban, Borkúton és Misztbányán hirdeti Isten igéjét. Adja Isten, hogy ezek az alkalmak enyhítsék a fájó sebeket, és járuljanak hozzá, hogy szétszabdalt nemzetünk minden magyarja barátként, honfitársként és ne idegenként közelítsen egymáshoz. Megtiszteltetés számomra, hogy felkért ezen Istentisztelet megtartására a Nagytiszteletű Úr, de egyben előre is elnézést kérek a gyülekezettől, ha folyamatosságában, gördülékenységében, az énekek orgánumában elmaradunk a megszokott összejöveteleinktől, de hiszem, hogy a jó Isten előtt kedves és áldásos lesz ez az alkalom is. Mivel az egyházkerület semmilyen útmutatást, központilag megírt beszédet nem küldött, ezért a szentíráson kívül saját gondolataimat és néhai édesapám jegyzeteit hívtam segítségül. Énekeljük el a 479. dicséretünk 1., 2. és 3. verseit. A 479. dicséret 1. verse így kezdődik: Hinni taníts, Uram, kérni taníts! Fennállva énekeljük a 165. számú énekünk 1. versét. A 165. A 165. ének első verse így kezdődik: Itt van Isten köztünk, jertek őt imádni. Énekeljük a 460. dicséret első három versét. A 460. dicséret első verse így kezdődik: Amint vagyok sok bűn alatt, de hallva hívó hangodat. Hallgassátok meg Isten igéjét a Szentírásból, amely írva található a Zsoltárok könyvében, a 145. fejezetben, az elsőtől a 13.-ig terjedő verseiben. Imádkozzunk: Áldott legyen a Te szent neved, gondviselő jó Atyánk, Istenünk, hogy még mindeddig nem fogyatkozott el atyai türelmed, hogy még nem zártad le a kegyelem idejét számunkra, hanem a Te szent Fiad, Jézus Krisztus által még mindig várakozol a mi megtérésünkre. Pedig az idő gyorsan halad tova. Fogytán fogynak napjaink, fogyat kozik gyülekezetünk, fogyatko zik nem ze tünk, és aggódó remény - séggel tekintünk minden új nap elé. minden perc és minden óra, amelyet számláltunk eddig a mi életünkben, a Te ajándékod, mindennapi alkalom a Hozzád való megtérésre. Nem tudjuk, hogy nem a következő óra, a következő nap vagy a következő esztendő lesz-e az az idő, amikor megtelik a Te búsulásodnak pohara, és végigsöpör ítéleted e világ fölött. És ha vannak, akik a Te ítéletedtől nem félnek, akik hitetlenkednek, akik gúnyolódnak a Tebenned hívő lelkek láttán, ha vannak, akiknek néma marad az ajkuk, amikor Téged kéne dicsérni, vagy akik a Te neved csak káromlás közben veszik ajkukra, mi azokért is imádkozunk, és arra kérünk Téged, jó Atyánk, hogy tégy csodás az emberi szívekben. Adjad, hogy töltse meg minden ember szívét, népek és nemzetek szívét a Te szent országod megismerése iránti vágyakozás. A hétköznapi élet terheiben, gond jai ban megfáradva, lelkünk fájó sebeivel jövünk Hozzád, mindenható Isten. Add, hogy újuljon meg lelkünk a Te szentséges közelségedben. Szent Fiadért, megváltó Jézusunkért kérünk Ámen. Olvasom Isten igéjét, amely írva található a Zsoltárok könyve 127. fejezetének első és második versében. A 127. Zsoltár első és második verse így szól: Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáz az őriző. Hiába néktek korán felkelnetek, későn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Eddig tart Isten igéje. Tisztelt Gyülekezet, kedves keresztyén Testvéreim! Van egy jelentéktelennek látszó, rövid szó magyar nyelvünkben, mely ennek az igének is megadja a hangsúlyát. Ez a rövid szó, mely hosszú mondatokat képes megsemmisíteni, s mely óriási jelentőségűvé magasodhat életünk - ben, így hangzik: HIÁBA. Milyen könnyű a nyelv számára, és milyen súllyal nehezedik rá a szívre. Milyen fájdalmas az, ha egy fáradságos munka, küzdelmes törekvés után ebben a szóban tudjuk kifejezni az eredményt. Gondoljunk csak arra, amikor egy súlyos betegség esetén az orvosi gyógykezelés, esetleg a kórházi műtét – amihez a beteg és a hozzátartozói titkos reményt fűztek – ebben a szóban végződik.